Az ember mindennap megv�vja a saj�t csat�it. Kitart�nak �s er�snek kell lenn�nk, hogy a c�l, ami�rt �pp, k�zd�nk, megval�suljon. Hol r�videbb, hol hosszabb ideig.  Az �lmok folyamatosan j�nnek �s folyamatosan mennek, akkor lesz c�l bel�l�k, hogyha kit�zted magad el� �s magadba mondod „akkor is, akkor is megteszem/meglesz/megcsin�lom” �s ha evvel a mondattal kelsz fel, �s �gy is fekszel, le m�ris nagyobb er�vel indulsz neki az �j- vagy a holnapi-napnak! De azt se felejts�k el, hogy mindenhol van egy hat�r. �gy itt is. Ha �rzed, hogy a lelked elf�radt �s m�r nem b�rod tov�bb, akkor �llj meg majd hunyd be a szemed �s k�rdezd meg magadt�l: „Akarom �n ezt?”, „Meg�ri nekem ezt csin�lni?” �s az ehhez hasonl� k�rd�sek �s a legels� v�lasz, amit egyb�l r�mondasz az lesz a helyes v�lasz… (L�gy �szinte magadhoz!)
�n is �gy csin�lom! Ez az �n m�dszerem. Ez tesz engem er�ss�! Van egy �lmom �s nem adom fel!
De ha teljes a b�nat, a s�t�ts�g…
„Az �r�m mindig seg�t rajtunk, m�g akkor is, ha teljes a s�t�ts�g, mert a s�t�ts�get el�zi a f�ny.”