Az emberek nap, mint nap változnak.  Én is nagyon sokat változtam ezen a nyáron. Felnőttem. Mindenki azt mondta, hogy már korán felnőttem, hisz mindig felnőttek társaságát kerestem. Ez igaz részben. Felnőttek társaságát kerestem, mert egyedül voltam, nem volt a faluban, a környéken olyan velem egykorú, aki olyan volt, mint én. Senkivel se találtam meg a témát. Aztán 8. osztályban átkerültem egy másik iskolába ahol egyből lett 2 legjobb barátom. 1 év abban az iskolában mégis rengeteg ismerős, rengeteg új barát, köztük kettő, aki kiemelkedett. De mára már ők is az idő tengerébe süllyedtek. Hamarosan elkezdem a 12. osztályt. A legnehezebb 1 évem következik jövő héttől. Már ezen a nyáron megtapasztaltam, hogy az itt lévő emberek is már most az idő végtelen tengerének süllyedő áldozatai lesznek. 
„Változunk és változunk, majd hirtelen megtorpanunk és észrevesszük: felnőttünk!”