Tegnap nagyon féltem a tánctól. Ahhoz képest elég jól ment. A lábam leszakad igaz, de szerintem megéri majd.  Gombavatónk pont 2 hónap múlva lesz és mi az osztállyal két fajta táncot akarunk táncolni. Félek, hogy nem lesz elég az idő mindkettő begyakorlására, de ez majd el fog dőlni útközben. A zenénk, amire a keringőt táncoljuk nagyon szép. Majd hamarosan megosztom veletek. De szerintem ismeritek. Ha nem, majd megismeritek. De a mai napra teljes a testi és lelki fáradtság. Hétfők…

Igazán nagy munkák folynak most este ugyan is ma van a Dust Magazin első lapzártája. Számtalan jobbnál jobb cikk készült el, amik kapcsolódnak is egymáshoz. Zene, interjú, film, konyha, divat és még nagyon sok minden, csak párat említettem. Nagyon várom már, hogy lássam egybe a kész remekművet. A Dust Magazin megjelenés dátuma: 2013. Szeptember 25!
Emellett a jövő héten, azaz 2013. Szeptember 22. jelenik meg az új verses kötetem a „Pálmafák: fekete-fehérben”. Remélem, mindkettőt örömmel olvassátok majd és tetszeni fog nektek!
Emellett holnap már belevetem magam a szalagavatós előkészületekbe: TÁNCÓRA.
Drukkoljatok nekem, hogy aki kéz és lábtörést elmaradjon!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem ez az idő nagyon elkeserített. Egész nap szinte csak voltam. Kedvem hogy valamit csináljak nem volt. De azért mégis csináltam pár dolgot.
Talán a legszembetűnőbb az új kinézet. Ha már kint borús és esős az idő, akkor honlap pedig pont az ellentétje. Szép égkék enyhén felhős és egy kicsit ARTPOP-os. Remélem, tetszik mindenkinek!
Emellett pedig ma „tanultam” ha lehet ezt mondani ugyan is elolvastam az Árvácska könyvet. Kötelező olvasmány és hétfőre kell, meg is néztem belőle a filmet, de ha lehet az életem hátralévő részében hanyagolni fogom ennek az újra olvasását, nézését.
Holnap pedig jövök egy bejegyzéssel, hogy a jövő hetem milyen tartalmas is lesz!

Az ember mindennap megvívja a saját csatáit. Kitartónak és erősnek kell lennünk, hogy a cél, amiért épp, küzdünk, megvalósuljon. Hol rövidebb, hol hosszabb ideig.  Az álmok folyamatosan jönnek és folyamatosan mennek, akkor lesz cél belőlük, hogyha kitűzted magad elé és magadba mondod „akkor is, akkor is megteszem/meglesz/megcsinálom” és ha evvel a mondattal kelsz fel, és így is fekszel, le máris nagyobb erővel indulsz neki az új- vagy a holnapi-napnak! De azt se felejtsük el, hogy mindenhol van egy határ. Így itt is. Ha érzed, hogy a lelked elfáradt és már nem bírod tovább, akkor állj meg majd hunyd be a szemed és kérdezd meg magadtól: „Akarom én ezt?”, „Megéri nekem ezt csinálni?” És az ehhez hasonló kérdések és a legelső válasz, amit egyből rámondasz az lesz a helyes válasz… (Légy őszinte magadhoz!)
Én is így csinálom! Ez az én módszerem. Ez tesz engem erőssé! Van egy álmom és nem adom fel!
De ha teljes a bánat, a sötétség…
„Az öröm mindig segít rajtunk, még akkor is, ha teljes a sötétség, mert a sötétséget elűzi a fény.”

"Ha összetörik az álom,
vele bukik a valóság,
összedől, mint egy kártyavár,
mint egy csillag,
utoljára ragyogva,
zuhan a mélybe,
a keserves egyedüllétbe."